Chris Carter: A keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.)

 Középszerű krimi, egynek jó volt.

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

 Jó a borító, jó a cím, felejthető a történet.
Még tiniknek is. De valószínűleg a jó címválasztás miatt nem fogom könnyen elfelejteni.
Mert a címről eszembe fog jutni a történet.
Ami a történetet illeti.
Egy egyszerű ifjúsági regény, ami a tinik hétköznapjairól szól,
majd
egyszercsak
meglepő módon
misztikus regénnyé válik.

Hát emiatt nem tudtam magamévá tenni
(Még tini ömmagamnak sem)
Valahogy derült égből pottyant elő a misztikum,
(jó, az előszelek után)
onnan pedig bénább volt, mint az eleje.   

Jane Shemilt: Lányom

Úristen, milyen fájdalmas!
Fájdalmas az elgondolás, hogy a lányom nem jön haza.
Fájdalmas a szülők oda nem figyelése.
Fájdalmas a gyerekek "életlátása"
De a legfájdalmasabb ez a könyv.
Olyan jó is lehetett volna... de nem, itt anya vergődik, nyöszörög, siránkozik.
Ha ezt Picoult írta volna meg, akkor jó lett volna. (Bocs Jane Shemilt!)
Ugyanakkor a történés valós lehet.
Egy drogprevenciós előadáson egy Anya mesélt a lánya drogozásáról és  arról hogyan jutottak idáig.
Senki nem ítélkezhet felettük, amíg nem volt ebben a cipőben.
És ne legyen senki hasonló cipőben!

Emma Donoghue: A szoba

 A film mozikba érkezése miatt újraolvastam a történetet.
Még mindig megdöbbentő és elgondolkodtató.
A korábbi olvasásomkor inkább a bezártság érzése kerített hatalmába,
míg most inkább a KINT különössége,
az egyedi szocializációban cseperedő Jack értetlensége fogott meg.
Tényleg, milyen különös lehet a világ,
ha nem ebben növük fel...
Mint egy vaknak elmagyarázni a sárgát. 

Sarah Lotz: Hármak

 Nem szeretnék róla írni, mert nem tetszett.
Annyira nem tetszett, hogy valahol a vége előtt (2/3 után) abbahagytam.
Borzalmasan idegesítő az újságcikk szerű stílus, nem tudom követni, ki-kivel van. 

Rick Yancey: Az ötödik hullám

Azért kezdtem el olvasni, mert meg akarom nézni moziban.
Az meg ugye nem én vagyok, aki a film után olvas.
A könyv egyébként a kívánságlistámon volt, mert azt hittem Justin Cronin véleményének hihetek.
Nos úgy tűnik nem egyezik Croninnel a véleményünk, vagy mert udvarias Rick Yancey-vel, vagy mert tényleg tetszett neki.
Az olvasás alatt végig "Burok"- feelingem volt.
De lássuk az elejéről.
Cassie ugrál az idősíkokon, így nehezen emészthető volt számomra.
Ha tini lennék, valószínűleg Evan lenne a kedvenc szereplőm.
Zombi semleges.
Elég korán felsejlik az olvasóban, mi lesz a történet folytatása, így túl sok meglepetést nem okozott.
Ugyanakkor ajánlom a tinédzser korosztálynak, akik vágynak a romantikus, disztópiás könyvekre.   

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

 Próbáltam ülepedni hagyni, de nem változott bennem semmi.
Haragszom.
Haragszom magamra, mert elolvastam, pedig éreztem, hogy ez nem az én könyvem lesz.
Haragszom Jessie-re, mert egy nyavalygó tinédzser, aki csak  magával törődik. Úgy tesz, mint aki a születendő gyermeket és a jövő lehetőségét tartja fontosnak, de valójában csak egy eltévedt öngyilkos hajlamú gyerek, aki a saját középszerűségét a mártírkodással próbálja egyensúlyba hozni.
Nem hallgat senkire, csak a magáét szajkózza.
Haragszom Jane Rogers-re, mert összezavart azzal, hogy nem különböztetett meg múlt és jelen időt.
És azért is, mert ez jobb regény is lehetett volna.
Lehetne disztópiás, ha ki lenne fejtve a történet.
(Bár nem tudom, hogy öt spermadonor és néhány női pete hogyan oldhatná meg a népesség problémáját.)

John Cure: A gonosz új arca

Hát hol is kezdjem... Most tettem le és kavarognak a gondolataim.
A borító és a fülszöveg megfogott, aztán végül mégsem azt kaptam, amit vártam. Az a "holtak visszatérnek" szlogen nekem nem volt benne a történetben, vagy legalábbis nem úgy, ahogy sejteti magát.
A történet elejét nehezen olvastam. Jól olvasható, vagyis jól megírt szöveg, de nem rántott magával. Érdekes volt a kisfiú (és családja) és a bűnöző párhuzamos története, de csak úgy "megvolt".
Aztán valahol a könyv felénél ... Bumm!... és már sodort is magával a történet és letehetetlen módon húzott, rántott magával.
Jó volt, nem bántam meg, hogy elolvastam. Nekem kevésbé volt pszicho, de igazából azért pszicho.
És akkor letettem és jött a következő Bumm!
A szerző magyar! Úristen, de örülök hogy John Cure néven írta meg!
Ezzel a névvel, borítóval és fülszöveggel eljutott hozzám is, aki ágáll (sajnálom) a (név nélkül) újkori és felkapott magyar szerzők ellen.
Ami kissé hiányzott nekem a történetből: a kapocs.
Mert lehet lélekvándorlás vagy lehet szellem megszállás, de ez nem igazán derült ki számomra.
Ami még furcsa volt.. Fontos ugyan, de kicsit kioktató, ahogyan a nyomozónő filózik a szingli nők könnyelműségén.  
Ugyanakkor a szereplők jól kidolgozott karakterek, nincsenek "túlalkotva", de minden, a történet szempontjából szükséges puzzle darab át lett adva.
Simán el tudom képzelni, hogy a nyomozónő megjelenik további thillerek-ben.