2014. február 17., hétfő

Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Még olvasom.. Olvasom? hmm... nem olyan, mint egy érdekes vagy érdekfeszítő könyv ...   Még töprengek azon, hogy félbehagyom ....
Mielőtt tévedés esne, nem azért töprengek, mert lelkileg megvisel a II.VH-ban történt események realisztikus ábrázolása...
Hanem azért, mert nem beszélek németül. A könyv 1/4-e németül van.
Persze, tudom, vannak, akik azt mondanák: "de hát a főszereplő sem tudott németül, így akarja érzékeltetni hogy nem értette vagy félig értette a parancsokat", de ezt nem gondolom igaznak.

Az sem kelt bennem jó érzést, hogy eddig (könyv felénél tartok) az jön le, hogy aki ügyeskedik, simliskedik az megúszhatja. És mi lett azzal a több millió emberrel, aki nem simliskedett vagy nem voltak jóban egy simlissel.  

2014.02.15
Végeztem vele.Nem lesz a kedvenc könyveim egyike.
Zavart a múlt és jelen idő váltogatása. Zavart, hogy megemlít mozzanatokat, de nem viszi végig a fonalat. Akkor minek említi?
(volt benne olyan, hogy valaki szökés előtt elásta az értékeit. De nincs befejezve. Elég lett volna annyi, hogy nem tudom mi lett a sorsa, de legalább ennyit...)
Szóval nekem nem jött be...
Arra mindenesetre jó volt, hogy elgondolkodjak azon, vajon Wiesław Kielar valóban fogoly volt-e...
Mert nem tudhatjuk biztosan. Ahogy azt sem tudhatjuk, hány család él titkokkal a mai napig.

2014. február 9., vasárnap

Anita Gayn: Szükségem van rád !

Nemrég döbbentem rá, hogy Anita Gayn magyar.
A neten valaki átküldte a Szükségem van rád ! c. történetét.
A sztoriból kiderült, hogy az előzményét olvastam, de mivel úgy éreztem, nem emlékszem rá eléggé, ezért elolvastam újra a "Senkinek sem kellesz" c. könyvét, majd rögtön ezután a "Szükségem van rád !"-ot.

Érdekes utazás volt, mert az eredeti történetet a folytatásakor átélhettem újra, csak a másik oldalról . Nagyszerű ötlet és jó megvalósítás.

Ezt a két könyvet minden tini kezébe odaadnám, mert kiderül belőle, hogy egy "túlkombinált", félreértett, elhallott párbeszéd is milyen bonyodalmakat okoz. Hátmég ha a harag irányít minket, és nem engedjük, hogy a másik megmagyarázza. De bizony káros a dac is, amikor nem "magyarázkodunk", csak hagyunk mindent "áradni" 


Mivel ennek a könyvnek nincs fülszövege, azért magamnak írok egyet.  
A Senkinek sem kellesz! Emily-je után utazik Matt a nevelőszüleivel és a "mostohatestvéreivel" Hawaii-ra.
A nagyon keresett és vágyott Em viszont egy másik fiút ölelget. Matt fájdalommal veszi tudomásul, hogy vége. De a jó barátok és a szerető család segít nekik kideríteni mit éreznek.  
 

2014. február 8., szombat

Stephen King: Minden sötét, csillag sehol



A Jézuska idén is hozott nekem egy King könyvet. :)
Ugyan nem szeretem a novellás köteteit, mert nem mindig vannak annyira kidolgozva. De lehet hogy azért, mert gyorsan véget érnek.
Ugyanakkor sokszor szükségem van időre két King történet között, amíg átállok. Ezek a novellák kifejezetten jók voltak.
Mindegyiket ismerjük valahonnan, talán már más is megírta, - vagy legalább az élet-, de King le tudja úgy írni, mintha nem ismerném.
Az 1922 kissé ismerős volt, mert nemrégiben olvastam a titok súlya által okozott lelki problémákról.
A dagadt sofőr cselekményével nem annyira értettem egyet és mintha már az is ismerős lett volna. 
A Hosszabbítás jutányos áron igazi King sztori.
Az Egy jó házasság nekem nem adott eleget.

Mindenesetre King papa megint elérte, hogy hosszabb ideig elidőzzek egy történet felett, eltöprengjek, mit tennék, mit tehetnék abban a helyzetben.

2014. február 7., péntek

Viviane Villamont: Egy feddhetetlen nő

A Kisdarázs írónője nem egy "egyregényes" író. Ezt számomra is bebizonyította. Így jött ez a könyv. 
Már a címmel és fülszöveggel felkeltette az érdeklődésemet, de hogy ennyi ember, ennyi sors lesz benne, arra nem gondoltam.
Ez a könyv a szeretet körül forog. Mert mindenki vágyik rá....
Van aki anyaira, van aki gyermekire, van aki szerelemre vagy csak elismerésre ...

Megmutatja, hogy hogyan vágyik a gyermek a szülői szeretetre és mi mindent képes megtenni vagy elviselni érte, hogy egy idősödő testben tovább él a szeretetre vágyó "kamasz", hogy néha a szeretet vagy a félelem miatt húnyunk szemet a látható felett, hogy van érdekek miatti "mondvacsinált" szeretet...
Megmutatja azt is, hogy ki kell tudnunk mutatni és mondani az érzéseinket, akkor is, ha félünk a reakcióktól.

Sokkal többet kellene ilyen könyvet olvasnunk.