Charlaine Harris: Fájó szívvel

Nos, ez rémesen egyszerű volt.
Olyan 80-as évekbeli Albatrosz krimi. Az akkori önmagamnak lehet hogy megfelelt volna, de a mai rohanó, intenzív inputra vágyó, csavarkedvelő magamnak rémesen kevés. Az írás jól emészthető, a környezet, a szereplők tetszenek. Megfogott az álmos, nyugodt kisváros, a "korabeli" újságszerkesztés, de a történet krimi vonala túlságosan egyszerű. Az indíték pedig nevetséges. Nem, inkább röhejes.Komolyan mondom, ilyen indítékkal a kisiskolások írhatnának történeteket. Ennél már csak a féltékenység lett volna rémesebb.
Semmi extra, semmi poén, semmi plusz...
Nos, egy ilyen meleg vasárnapra épp megfelelt.


Annyi jót hallani Charlaine Harris-ről - ugyan főleg rajongóktól. Az egyik lányom is sorban elolvasta a könyveit. Korábban az első True Blood-ot én is olvastam, de ettől a divathóborttól, a vámpíros történetektől igyekszem távol tartani magam. Ezért választottam ezt a könyvet. Hát nem győzött meg... .

Fülszöveg:
"… Ahogy a dobozért nyúlt, a szeme sarkából megpillantott valamit, valami olyan megdöbbentőt, hogy kétrét görnyedve mozdulatlanságba merevedett…
Volt ott valami az üres ajtónyílásba vetődő fénycsóvában.
Egy kéz.
Catherine megpróbálta másnak látni, akármi másnak….
De csak az volt: fölfelé fordított tenyér, az ujjak esdeklően nyúltak Catherine felé…
Egy légy repült el az arca előtt.
Ahogy közelebb ért, már nem volt olyan kápráztató a napfény és a sötétség kontrasztja. Az ajtónyílásból már ki tudta venni, mi hever a kunyhóban.
A kéz egy csuklóhoz tartozott, a csukló egy karhoz….
Egy asszony."