Iain Banks: Darázsgyár

Mondhatnám, hogy se füle-se farka.

De el kell gondolkodni rajta, hisz biztosan nem véletlenül került be az 1001 könyv közé, melyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz. (1984)   Az 1001-es lista

Kettős érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Ahogyan megosztja az olvasókat világszerte.
A könyvön is két kritika szerepel:
A Time Out szerint "a kortárs brit irodalom egyik legkarakteresebb , legerőteljesebb és legmeghatározóbb személyisége", míg a The London Times szerint "egy rakás szemét" .
(Igaz, ez a kettő nem szöges ellentéte egymásnak)

Leginkább hosszan beszél a semmiről, mégis valahol lego-szerűen épül föl a történet kockáról kockára. Hosszú ideig nem tudtam eldönteni ki normális és ki nem az. - talán még most sem tudom biztosan.
Frank, a 16 éves lelkileg csökevényes fiú, aki felnőttként iszik, de gyerekként játszva tölti a mindennapjait?
Háborúzik kitalált ellenségekkel, s gyermeki módon mindent elnevez, mert akkor érzi magát biztonságban.
Vagy az apa, aki titkokat rejt a fia elől, aki nem beszél, nem nevel, nem figyel rá?
Esetleg az elmegyógyból szökött bátty, aki jó orvos lehetett volna, ha nem éri egy trauma?
Talán egyik sem normális. Vagy mindegyik az. Mert mi a normális ? Kinek mi ?
Sokan durvának, gyomorforgatónak tartják a képi ábrázolást. Szerintem semmi durva nem volt benne, még a gyilkosságok bemutatása, az ok-okozat és a kivitelezés módja is inkább "érdekes", mint durva.
A Darázsgyár - egy darázskínzó, "jóslásra alkalmas" szerkezet. 
A végén Banks bemutatja, hogy mindannyian egy ilyen "szerkezetben" vagyunk.
Így:
"Személyre szabott Gyárunkban botorkálva mindannyian azt hihetjük, hogy betévedtünk egy folyosóra, és hogy sorsunk egyszer s mindenkorra megpecsételődött.....de egyetlen szó, egyetlen pillantás, egyetlen apró tévedés, bármi elég lehet, hogy eltérítse, hogy teljesen megváltoztassa azt, ....

A végállomás mindannyiunk számára ugyanaz, de az oda vezető utazás - amely részben előre megszabott, részben mi választjuk - mindenkinek más és más, és menet közben is változik, ahogy élünk és növekedünk."


Szenzációs vagy beteges?
Nem tudom eldönteni.
Talán beteges, mégis mazochista módon tovább kell olvasni.


Fülszöveg:
„Két évvel azután, hogy megöltem Blyth-t, meggyilkoltam Pault, az öcsémet – de egészen más és jóval alapvetőbb okokból, mint amiért Blyth-t eltettem láb alól –, egy évvel később pedig kinyírtam az unokahúgomat, Esmereldát, többé-kevésbé egy hirtelen ötlettől vezérelve. Eddig ennyi. Három. Már évek óta nem öltem meg senkit, és nem is tervezem soha többé. Akkoriban éppen ilyen korszakomat éltem.”



Az apjával egy skót falucska mellett egyedül élő 16 éves Frank története bombaként robbant be a nyolcvanas évek brit irodalmi életébe. Egyes kritikusok kegyetlensége és naturális ábrázolásmódja miatt támadták A Darázsgyárat, mások az egekig magasztalták, és szerzőjében egy kivételes fantáziával, lenyűgöző stílusérzékkel megáldott új tehetséget láttak.


Iain Banks első regénye azóta is megosztja az olvasókat, de ennek ellenére a tekintélyes angol napilap, a The Independent szavazásán A Darázsgyárat a huszadik század 100 legjobb regénye közé választották.

És az elmaradhatatlan gondolatok:
"Életünk csupa jelkép. Minden, amit teszünk, része egy mintázatnak, amelybe nekünk is van némi beleszólásunk. Az erősek maguk csinálják a mintázatokat, és befolyással bírnak másokéra is, míg a gyengék útvonala előre ki van mérve. A gyengéké, a pecheseké és az ostobáké."

"Az embert könnyen felzaklatja, ha olyan jellemzést hallgat végig önmagáról, amelyet a legőszintébb és legnyomorultabb pillanataiban fogalmazott meg, mint ahogy az is kijózanító érzés, ha az ember meghallja, mire gondolt legreménytelibb és legelrugaszkodottabb pillanataiban."